Az elmúlt időszakban megszaporodtak azok a megkeresések, ahol olyan kérésekkel fordultak hozzánk a szülők, amelyeknek sajnos nem tudunk eleget tenni. Úgyhogy úgy gondoltam, hogy újra ideje tisztázni és pontosítani, hogy mivel is foglalkozik a Pont Jó Anya Konzultációs Központ, és milyen kérdések, nehézségek, problémák kapcsán tudunk segíteni a hozzánk forduló szülőknek.

Pont Jó Anya Konzultációs Központ elsődlegesen azért jött létre

hogy a kisgyermekes időszakban, tehát a 0-tól 4 éves korig terjedő időszakban segítse a családokat a gyermeknevelés gyakorlati kérdéseiben a szülővé válás kihívásai kapcsán és olyan tipikus mindennapi helyzetekben, amelyek a kisgyermekek gondozásával, nevelésével kapcsolatosak. Mindezt válaszkész szemléletben, a szülő-gyermek kapcsolat fejlődésén keresztül, tudományos megalapozottságú szemléletmódban.

Néhány tipikus témánk, a teljesség igénye nélkül:

  • a baba nyűgössége, gyakori sírásai,

  • a táplálási nehézségek kapcsolati okai és azok megoldása,

  • kötődési problémák,

  • dackorszak,

  • szeparációs szorongás,

  • a szófogadás nehézségei,

  • a fegyelmezés,

  • a közösségbe illeszkedés kihívásai,

  • szobatisztaság,

  • a kistestvér érkezése,

  • a család életében bekövetkező változásokra felkészülés,

  • szülővé válás folyamata,

  • párkapcsolati kérdések a babavárás, a szülővé válás során,

  • a családtagokkal történő hatékony kommunikáció,

  • a szülői kiégés megelőzése.

Mindezt kizárólag online formában tesszük,

egyrészt edukációval, cikkek, összefoglalók, posztok, előadások, kurzusok formájában, másrészt, egyéni tanácsadással a Pont jó anyák Klubjának előfizetői és a kurzusaink résztvevői számára. A szolgáltatásaink egy része ingyenes, más segítségnyújtási formáink magánellátás formájában, fizetős szolgáltatások.

Tehát, a felsorolt témákban és módokon szívesen állunk a rendelkezésedre, keress bátran!

És akkor nézzük azt, hogy mivel nem foglalkozunk:

  • 4 év feletti gyermekekkel kapcsolatos nevelési kérdésekben, mert az nem a szakterületünk.
  • Orvosi, egészségügyi kérdésekkel, receptírással
  • Gyermekjogi kérdésekkel
  • Hatósági ügyekkel
  • Szakvélemény kiállításával

  • Fejlesztéssel
  • Munkaügyi kérdésekkel
  • Intézmények közötti közvetítéssel
  • Szociális problémákkal
  • Nem tudjuk elvégezni a gyermekorvos, a védőnő, a kisgyermeknevelő, az óvónő, a pedagógiai szakszolgálat, a pszichológus, a pszichiáter, az önkormányzat, az intézményvezető, a gyógypedagógus feladatait

Tehát, abban sajnos nem tudunk segíteni, ha a kiskamasz gyermeket bántják az iskolában és mindenki tehetetlen. Nem tudunk „odaszólni” a gyermekorvosnak, hogy kihez adjon beutalót vagy a bölcsibe, hogy vegyék fel a gyermeket. Nem kezelünk szülés utáni depressziót, nem tudjuk megmondani, hogy egy adott kórház szülészeti osztályán mi a házirend és nem tudunk tápszert írni. Nincs módunkban arról nyilatkozni, hogy egy válás kapcsán kinél lesz jobb helyen a gyermek, sem közvetíteni az óvodapedagógus és a szülő között, ha egymás között nem tudják megbeszélni a gyermek intézményi elhelyezésének körülményeit. Nem tudjuk felülbírálni a pszichiátert, hogy nincs is semmi baja a gyermeknek, és ahhoz sem értünk, hogy kihez tud fordulni a szülő, ha segélyre van szüksége vagy lakhatási gondjai vannak vagy nem fizették ki a munkahelyén. (A példák nagy része saját tapasztalat, ehhez hasonló problémákkal, kérésekkel kerestek már meg minket).

Emellett, nem tudunk házhoz kiszállni,

nem vállalunk személyes jelenléttel járó konzultációkat, nincs rendelőnk, irodánk. A munkabeosztásunk elég kötött, mindannyian magunk is gyermekeket nevelünk, nincs lehetőségünk csak úgy autóba ülni és elutazni valahova az ország másik végébe, azonnal személyesen segíteni.

A fenti esetekben tehát érdemes segítséget kérni

a védőnőtől, a gyermekorvostól, a helyi önkormányzattól, az intézmény pszichológusától, a pedagógiai szakszolgálattól, az adott intézmény vezetőjétől, jogi szakemberhez, vagy a családok támogatásáért dolgozó különböző alapítványokhoz fordulni, akik helyben, személyesen tudnak segíteni, ismerik a helyi viszonyokat, lehetőségeket, „szolgálati utakat”. Ha elsőre nem reagálnak, akkor másodszor is segítséget kérni. Ha nem veszik fel a telefont, akkor személyesen vagy írásban jelentkezni. Ha kell, akkor a feletteshez, az intézményvezetőhöz vagy a fenntartóhoz fordulni.

Hízelgő a feltételezés, hogy ezekben az ügyekben is tudunk segíteni, de nem lépjük át a kompetenciahatárainkat, semmiképp nem szeretnénk olyan ügyekben tanácsot adni, amely nem a szakterületünk, ahol nincsenek naprakész információink, amely segítségnyújtásra nem jogosít fel a végzettségünk, akkor sem, ha sokszor szívet tépő nemet mondani.

De higgyétek el, ilyen esetben azzal segítünk a legtöbbet, ha nemet mondunk és a megfelelő szakemberhez, segítő szervezethez irányítjuk a segítséget kérőt. Hiszen azzal csak rabolnánk az idejét, ha megígérjük, hogy segítünk, majd csak ekkor kezdünk alaposan utánanézni a témának. Az biztosan nem lesz elég, hogy elolvasunk pár cikket, vagy megnézünk pár tematikus Facebook csoportot. Egy komplett szakmát pedig bajos lenne elsajátítani csak azért, mert egy család hozzánk fordult, nem tudva, hogy ez nem a szakterületünk.

Hozok egy példát: a beteg hasfájással a belgyógyászhoz fordul, aki megállapítja, hogy műtétre van szükség. Mikor jár jobban a beteg

  • A) ha a belgyógyász elküldi a hasi sebészhez, aki rutinosan operál, ez a munkája.
  • B) ha a belgyógyász elvállalja az operációt, mert nem akar nemet mondani, annak ellenére, hogy nincs tapasztalata a hasi műtétekben.

  • C) ha a belgyógyász elkezdi kitanulni a sebész szakmát, hogy maga tudjon segíteni.

Még ha nem a legrutinosabb sebészhez is kerül a beteg, még ha heteket kell is várnia, akkor is ez a legjobb döntés, hiszen azzal, hogy a belgyógyász szaktudás nélkül sebészt játszik, a beteg életét veszélyezteti, a sebész szakma kitanulása pedig egyrészt időigényes, másrészt nem végezhet el mindig egy újabb egyetemet vagy tehet le egy újabb szakvizsgát az orvos csak azért, mert valaki olyan ügyben keresi és kéri a segítségét, ami nem a szakterülete.

Illetve, mi lesz addig a belgyógyászati betegeivel, akiket visszahívott kontrollra, akik számítanak rá, ha közben ő műteni gyakorol vagy egy újabb szakvizsgát tesz? Esetleg átadja őket egy sebésznek?

A humort félretéve, sajnos minden ilyen megkeresés mögött

egy kétségbeesett család van, aki nem kap elég információt, támogatást ahhoz, hogy a megfelelő helyre tudjon fordulni, vagy az adott helyen annak ellenére nem kap segítséget, hogy ez lenne a feladatuk, mert nincs rá elég szakember, idő, erőforrás, ismeret vagy akarat. De ennek a problémának nem az a megoldása, hogy nem hozzáértő szakemberek kezdik megoldani a problémát, szaktudás és tapasztalat nélkül.

Forrásjegyzék:

  • Pszichológusok szakmai etikai kódexe

  • Etikai kódex – Magyar Orvosi Kamara

  • https://btk.ppke.hu/oktatas/tovabbkepzesek/szakiranyu-tovabbkepzesek/csecsemo-szulo-kapcsolatdiagnosztika-es-konzultacio