Több, mint egy évtizede foglalkozom kisgyermekes anyákkal napi szinten és magam is kétgyermekes édesanya vagyok. Így ki merem jelenteni, hogy van némi elképzelésem arról, mire vágynak az anyukák igazából.

Ez a három igény szinte minden anyában felmerül és sajnos ritkán teljesül:

  • Társas támogatás – azaz, hogy legyenek az anya körül olyan emberek, akik bármilyen módon is segítenek abban, hogy a szülő kibontakozhasson anyaként, és nem maradjon egyedül a nehézségekkel vagy akár legyen kivel megosztani az örömét. Gondolok itt akár arra, hogy az anya barátnői rendszeresen és őszintén érdeklődnek a hogyléte felől, egészen odáig, hogy valamelyik rokon vagy ismerős játszótérre viszi a gyermeket vagy elintézi a postát.
  • Elfogadás – azaz, hogy az anya nevelési módszereit ne kérdőjelezze meg senki, nem akarjon folyton beleszólni abba, mit miért csinál, ne kritizálja, fogadja el akkor is, ha mást gondol, mást tapasztalt, máshogy érez, vagy más prioritások mentén éli az életét.
  • Megoldások – azaz, hogy legyenek az anya kezében olyan eszközök, olyan ismeretek, amelyek segítik a gyermekei nevelésében, magabiztosságot és nyugalmat adnak, felülírják a mérgező családi mintákat.

Nézzük meg, mi mindenre lenne szükség ahhoz, hogy a fenti három igény teljesülhessen:

  • A társas támogatás nem jár magától, ehhez kapcsolatokat kell kiépíteni és fenntartani. Nagyon gyakran látom, hogy a baba születése kapcsán elmaradnak a régi barátok, a rokonok hirtelen a kezdeti lelkesedés után már nem érnek rá, az anya magára marad. Ezt úgy lehet megelőzni, hogy egyrészt az anya is nyitott marad a régi barátai, a rokonai felé, keresi őket, meghallgatja őket, nem csak a saját új élethelyzetét hozza be, mint téma, hanem odafigyel a barátok élethelyzetére is, másrészt viszont megtanul jól határt szabni és asszertíven kommunikálni az igényeit. Így sokkal több kapcsolat marad fenn, lesz tartós és elfogadott benne a kölcsönös támogatás. Emellett, érdemes új kapcsolatokat is kiépíteni, legyenek az a kismamatornára járó anyukák, a szoptatási csoport anyukái, a játszótér látogatói vagy a bölcsis társak szülei.
  • Az elfogadás kapcsán a legfontosabb, amit az anyuka tehet, hogy maga is elfogadó és olyan közösségeket keres, ahol ez a szemléletmód, a meglévő kapcsolatai kapcsán pedig megtanulja kommunikálni az igényeit és meghúzni a határait. Azaz, ha egy baba-mama Facebook csoportban bántást kap, kritizálják és lenézik, akkor a legjobb, ha kilép onnan. Ha az anyósa ítélkezik felette, akkor a vele való kapcsolatot átgondolja, és akár korlátozza is azt. Ha a háziorvos nem empatikusan közelít felé, akkor próbál mást orvost keresni. Emellett, olyan közösségekbe lép be, csatlakozik, ahol az elfogadás alapvető elvárás.
  • A válaszkész gyermeknevelés a tudomány mai állása szerint a legjobb út, ha a cél a kiegyensúlyozott, biztonságos kötődésű, optimálisan fejlődő, a jövőben jól boldoguló, értékes kompetenciákkal és tapasztalatokkal felvértezettt gyermek felnevelése. A válaszkész nevelés tanulható, így minden anya megtalálhatja azokat a módszereket, amelyek segítségével a bizonytalanság, a tehetetlenség megszüntethető.
Ha úgy érzed, hogy szükséged van támogatásra abban, hogyan tudsz támogató kapcsolatokat kiépíteni, hogyan tudsz elfogadást kapni vagy hogyan találod meg a megfelelő megoldásokat a kisgyermekes élet mindennapi kihívásaira, akkor a Pont jó anyák Klubjában a helyed. Anyák napjára is kiváló ajándék, de alkalom nélkül is fontos öngondoskodás, ha a saját igényeidet, szükségleteidet teljesíted, ezzel nem csak magadnak teszel jót, hanem a gyermekednek is.

Forrásjegyzék:

  • DC: 0-5 TM A csecsemő- és kora gyermekkori lelki egészség és fejlődés zavarainak diagnosztikai klasszifikációs rendszere

  • Hámori Eszter: A kötődéselmélet perspektívái

  • Hámori Eszter: A korai kapcsolat zavarai

  • Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia