A szoptatásról, a gyermekneveléshez hasonlóan rengeteg tévhit van, mely nem segíti, hanem elbizonytalanítja a szoptatást tervező édesanyákat. Nézzünk meg ezekből most párat.

1. tévhit: A szoptatás után fejni kell a tejet, különben nem lesz elég…

Általában azért tanácsolják ezt az anyáknak, mert azt gondolják, hogy a tejtermelés szakaszosan működik. Tehát, 8-10-ig legyártja a mell a tejet, majd azt 10-10:30-ig 3/4-ig kiüríti a baba, és a maradék 1/4-et meg le kell fejni, mondjuk 10:30 és 11 óra között. Aztán majd délben megint elindul a termelés. Ha az az 1/4 rész nem kerül kiürítésre, akkor az „bepang”, elfoglalja a helyet az új tejtől, vagy a kétféle tej majd keveredik egymással.

Ezzel szemben az anyatej folyamatosan termelődik, sőt, leginkább akkor, amikor a baba épp cicin van. Tehát, nem lehet teljesen sem kifogyasztani, sem kifejni és a „régi” és az „új” tej sem tud keveredik egymással, mert nincs „régi” meg „új” tej. Ha a baba jól fejlődik, te pedig igény szerint szoptatsz, akkor pont elegendő tej termelődik, tehát fejés nélkül is kialakul a kereslet-kínálat egyensúlya.

2. tévhit: A komfortszopi csak cumizás…

Amikor a baba nem eszik, vagy nem nyel minden szívás után a cicin, sokan azt gondolják, hogy csak cumizik, tehát ez az állapot az anya kihasználása, meg a baba elkényeztetésének alapja.

Ezzel szemben a tejtermelés és a baba szopizásának menete úgy néz ki, hogy amikor a baba bekapja a cicit, akkor először a mellbimbó környékén lévő terület közelében lévő tejhez jut hozzá. Ha egy társasházat hozunk fel példának (ami elég bizarr, de ennél jobb hasonlat nem jutott eszembe 🙂 ), akkor ez a lépcsőház bejáratánál és annak folyosóján összegyűlt tejet jelenti. Aztán, arra az ingerre, hogy a baba bekapta a cicit, beindul az úgynevezett tejleadó reflex, ami a mell mirigyeiben termelt tejet kipréseli a mellbimbónál nyíló csatornákba. Tehát itt a társasház lakásaiból jut a tej a lépcsőházba, majd a kijárathoz. Ez az a tej, amit a mell a cicizés előtt termelt és könnyen kijut a mellből. Ez a rész zsírszegény és tejcukorban gazdag. Aztán, ahogy a baba szopizik, a mell folytatja ezt a termelést, plusz a nehezebben kiszívható tejmennyiség is „kiér”, ekkor a baba már hol lassabban szív, hol elalszik, hol újra erőteljesebben cicizik és közben a zsírosabb frakcióhoz is hozzájut.

Mindez nem 5 perc, hanem 30-50 perc is lehet, mire a baba tényleg jól lakik. Közben pedig hosszú ideig a mellen van, ami stimulálja az anyatej termelődését.

Tehát azzal, hogy a baba sokáig van mellen, hozzájut az anyatej zsírosabb részéhez és az anya tejtermelésére is pozitívan hat a dolog.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal, a nap 24 órájában mellen kellenne lennie a babának, de a régebbi nézetek, mely az időre történő és csak meghatározott ideig tartó szoptatásokat írta elő, illetve az, hogy a cicin alvás rossz szokás, már nem állja meg a helyét a legújabb tudományos ismeretek birtokában.

3. tévhit: A rendszer, a napirend azt jelenti, hogy fix időpontokban, meghatározott ideig kell szoptatni a babát

Mint ahogy gondolom a fenti javaslatot tevő is minden nap 8:13-kor éhezik meg, 12 dkg kenyeret, 3 g vajat, 2,5 db, egyenként 5-10 dkg-os paradicsomot eszik meg, 7:56-ra minden nap jóllakik, majd iszik rá 7:57-kor 2,54 dl 37,6 C fokos kakaót.

Aztán a következő étkezésre pontban 12:21-kor kerül sor, mert az illető 12:20-kor még nem éhes….

Valójában az igény szerinti táplálás (legyen az bármilyen mód is), a válaszkész altatás és a baba diktálta napirend felel meg a baba valódi igényeinek.

Azaz, ha a baba az éhség jeleit mutatja és/vagy keresi a cicit, akkor nyugodtan kapjon cicit, addig lehet a mellen, amíg nem jelzi, hogy elég.

Nem szigorú szabályokra, kötött napirendre van szükség, hanem olyanra, ami a baba igényeinek felel meg. És az, hogy ezek folyamatosan változnak, illetve hogy a szomszéd gyermek igényei mások, teljesen természetes. A biztonságos kötődés megalapozásának pont ez a szemlélet az alapja, hogy a baba egyéni igényeit kell megismerni és azokra reagálni elég gyorsan és kiszámítható módon. A kiszámíthatóság nem azt jelenti, hogy minden igényre ugyanúgy reagálunk, pl. minden sírásnál automatikusan cicit adunk, vagy altatunk vagy cumit adunk vagy egy csörgőt rázunk a baba előtt, hanem azt, hogy előbb próbáljuk megérteni, mit jelez a baba nekünk, és arra reagálunk, specifikusan. Ha azért sír, mert éhes, akkor nem altatunk és nem cumit adunk. Ha viszont álmos, akkor nem játszunk vele.

4. tévhit: Az igény szerint szoptatott babákat túl lehet etetni

Az anyatej termelését, ha nem fejünk, és hagyjuk mindig annyit szopizni a babát, amennyit akar, akkor a baba irányítja. Azaz, annyit eszik, amennyi jól esik neki, majd vagy elengedi a cicit, vagy a felesleget kibukja. A mellből nem dől a tej, és ha épp éhesebb a baba, akkor többet kell ciciznie ahhoz, hogy ehhez a mennyiséghez hozzájusson. A sok stimulus, ami a mellet éri pedig azt jelzi, hogy termeljen még többet, mert a baba éhes. Ez történik egy-egy növekedési ugrás kapcsán is, a baba pár napig gyakrabban kér enni, hosszabban cicizik, éjjel is újra kéri, erre a mell többet termel, aztán újra helyreáll a kereslet-kínálat.

Persze, ehhez az kell, hogy a szoptatást ne erőltessék, ne kapjon a baba extra tápszert, cukros teát, túl korai hozzátáplálást a biztonság kedvéért, és a természetesen előforduló bukást sem értelmezzék úgy, hogy a baba reflux betegségben szenved, így sűrítéssel, speciális tápszerrel, meg a baba igényeit nem szolgáló, időre történő etetési renddel próbálkozzanak.

.

5. tévhit: Nincs szükség éjszakai evésekre 6 hónapos kor után, és/vagy 5 kg+ felett

Nincs ilyen szabály. Az anyatej könnyen emészthető, gyakori fogyasztásra készül, a baba pocakja kicsi, a fejlődési üteme nagy az első hónapokban. Minden arra mutat, hogy ez nem menne 10 órás evésmentes éjszakák mellett.

A megéhezések gyakorisága sok mindentől függ, a fix kilók meg dátumok csak elbizonytalanítják a szülőket, hogy az ő gyermekük nem jól fejlődik vagy tenniük kellene valamit.

Az éjszakai jelzések okai közül csak az egyik ok a megéhezés, tehát nem minden megébredés jelenti azt, hogy a baba tényleg éhes. Az alvási szokásokat, a körülményeket is érdemes átgondolni, ha a felébredés oka a kérdés.

Forrásjegyzék:

  • Academy of Breastfeeding Medicine protokolljai

  • The womanly art of breastfeeding (La Leche League International), New York, 2010.

  • Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve az egészséges csecsemő (0–12 hónapos) táplálásáról (2019.11.06)