A Pittsburgh-i Egyetem kutatói serdülőkön vizsgálták, hogy hogyan hat rájuk, ha a szüleik kiabálnak velük vagy verbálisan fájdalmat okoznak nekik.
A kutatás számos fontos eredményre jutott, de a legmegdöbbentőbb megállapítás az volt, hogy a 2 éves vizsgálat eredménye az lett, hogy a durva szóbeli fegyelmezés ugyanolyan negatív hatásokat okozott, mint a fizikális bántalmazás.
A másik megállapítása kutatásnak úgy szólt, hogy a „szülői melegség” (a szeretet megjelenése a családtagok között, az érzelmi támogatás megléte, a bizalmi kapcsolatok), mint vizsgálati faktor nem enyhítette a szóbeli bántások negatív hatását, mint ahogy a kötődés minősége sem volt rá hatással.
Emellett, az is kiderült a kutatásból,
hogy a kiabálás fokozza a serdülők viselkedés- és hangulatzavarait, a serdülők problémás viselkedése és nem optimális mentális állapota pedig erősíti a szülők durva verbális megnyilvánulásait. Azaz, szinte azonnal megjelenik az ördögi kör: viselkedésproblémák ->szülői kiabálás -> még több viselkedésprobléma -> még több kiabálás.
A kutatásban közel ezer középiskolás diák vett részt, jó részük középosztálybeli, tehát nem a társadalom peremén élő, magas rizikójú családokról volt szó, ahol nyilvánvalóan nagyobb az esély a viselkedés- és hangulatzavarokra, illetve a szülők bántalmazó mintáira.
Mi a konklúzió?
Hogy még az eseti kiabálás, a meggondolatlanul kimondott bántó szavak használata is fokozhatja a gyermekek problémás viselkedését és depresszív hangulatot okozhat náluk, és mindezen hatások ellen nem véd a kötődési kapcsolat erőssége sem. Emellett, nagyon könnyű beleszaladni az ördögi körbe, ahol a fokozódó viselkedésproblémák egyre erőteljesebb szülői reakciókat okoznak, amely tovább fokozza a problémás viselkedést.
Miért írok erről?
Nem a bűntudatkeltés a célom, hiszen mindenkivel előfordul, hogy felemeli a hangját vagy később megbánja, hogy milyen szavakkal illette a gyermekét. De a felelősség vállalására már szeretném felhívni a figyelmet, hogy az viszont a mi döntésünk, hogy teszünk-e azért, hogy egyre kevesebbet kiabáljunk vagy inkább elbagatellizáljuk a problémát.
A konkrét kutatásban serdülők vettek részt, tehát azt nem állíthatjuk biztosan, hogy mindez kisgyermekekre is igaz. De józan ésszel belegondolva, ha egy 14 év feletti gyermekre ilyen jelentős negatív hatást gyakorol a verbális, nem válaszkész fegyelmezés, akkor vajon hogyan hathat a sokkal sérülékenyebb, még a fejlődés korábbi fázisában lévő, a szüleitől sokkal jobban függő pár éves gyermekek agyára?